Harmati Gyöngyi: Aranyszöcske LONDON kék egén...(Visszatérés Londonba, a parkok városába...)

Vidámság a bor-szökőkútnál a Hampton Court palotában...

               Július közepén, egy barátságos meleg nyári éjszakán elindultam Balázs fiamat újból meglátogatni a brit fővárosba, Londonba. Ezúttal a Ryanair légitársaság repülőgépével utaztam, mely London harmadik legforgalmasabb repülőterén a Stansted repülőtéren szállt le velem. A légikikötő Londontól mintegy 50 km-re északkeleti irányban helyezkedik el. Fiam kérésemre az oda és a visszafelé vezető úton is az ablak mellé váltotta meg a repülőjegyemet. Nagyon szeretek gyönyörködni az elém táruló látványban, ilyen magasságban hihetetlen dolgokat lehet látni lent a földön és fent az égben is. Az ember teljesen más perspektívából szemléli ilyenkor az életét, önkéntelenül is eszembe jutott Túrmezei Erzsébet: Hangya a porban c. verse. Kedves gesztusként értékeltem amikor London fölé érve a repülőgép utastéri világítását lekapcsolták, hogy jobban látható legyen az alattunk elterülő város káprázatos éjszakai fényruhájában. Csodálkozó szemekkel néztem, nem tudtam betelni a látvánnyal. Az óriási metropolisz egy nagyméretű asztalterítőhöz hasonlítható leginkább, melynek különös ábráit mintha világító fonallal hímezték volna ki. Túljutva a szokásos repülőtéri ellenőrzéseken boldogan pillantottam meg a rám várakozó Fiamat. Egy nagy ölelés és máris indultunk a városba bejuttató járművünkhöz. Az éjjel-nappal közlekedő National Express busszal a metró Mile End-i megállójához kb. másfél órai utazás után érkeztünk meg. Rövid sétálás után végre beléptünk Fiam bérelt lakásának ajtaján, éreztem jól fog esni az éjszakai pihenés. London másik időzónába esik ezért karórámat és a mobilom óráját már a buszon visszaállítottam 1 órával, hogy ne zavarjon kint tartózkodásom közben az eltérő időpont. Belső biológiai órámat ezzel a kis manőverrel nem sikerült átállítani, még 1-2 napig ugyanúgy jelezte számomra az időt, mint otthon, Magyarországon. London Budapesttől légvonalban 1450 km távolságra a várost átszelő Temze folyó két partján terül el. 

Liverpool- Street-i nagy csomópont...

A szigetország fővárosa óriási, nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlóan éli mindennapi életét. Nagy-London lélekszáma megközelíti a tízmilliót és ehhez járul évente még kb. 27 millió turista.  Igazi élő, dinamikusan fejlődő, sokszínű multikulturális város. Sokféle népcsoport, vallás és kultúra keveredik itt és él együtt egymással. Ezt jelzi az a tény is, hogy a város területén 300 különféle nyelvet, nyelvjárást beszélnek. A főváros híres történelmi emlékhelyeivel, világörökségi helyszíneivel és számos templomával, egyetemével kedvelt célpontja minden utazást kedvelő embertársunknak.

Üvegház, vízililiomok számára...a Botanikus Kertben.

              Előző londoni látogatásomról készült beszámolómban (Nyitott Szemmel magazin 37. szám) megemlítettem, ha visszatérek még Londonban akkor szeretnék újra kilátogatni a Temze egyik kanyarulatában elterülő Királyi Botanikus Kertekbe, a Kew Gardens-be. Ez a kívánságom most valóra vált. Reggel vidáman készülődtünk, hogy a 2 évvel ezelőtt félbemaradt felfedező utunkat folytassuk. Közel 2 órás utazás és egy kis séta során érkeztünk meg a Növénykert kapujáig. A Park pénztáránál szembesültünk azzal a ténnyel, hogy aznap zenei rendezvény miatt korábban zár be a Növénykert. Igyekeznünk kell, ha a betervezett látnivalókat mind megszeretnénk nézni. A Botanikus Kert 2003 óta megérdemelten az UNESCO Világ Örökség része. 1840-es évektől működik nemzeti botanikus kertként. Nem csupán turista látványosság, hanem egyben tudományos intézmény is: magbank, múzeum és fél millió kötetes könyvtár is megtalálható a területén.
 

Kew explorer kisvonat...

A Növénykert nagy kiterjedése (2 km X 0,7 km) miatt célszerű a 72 személyes kis vonattal (Kew Explorer), melynek vezetője egyben idegenvezető is körbe utazni a kertben és ahol szeretnénk le is és fel is szállhatunk a járműről. Előfordul ilyenkor, hogy egy-egy barátságos pávával
is találkozunk, aki békésen várakozik a megállóhelyen, ki tudja talán fel is szeretne szállni? A Botanikus Kert hatalmas fái alatt sétálva elhaladtunk a Sir William Chambers által 1761-ben épített Kínai Pagoda 50 méter magas tízszintes épülete mellett. 253 lépcső vezet a magasba, ahonnan fenséges kilátás nyílik-nyílna a Botanikus kertre és a városra is, ha legnagyobb sajnálatomra nem lenne még mindig zárva felújítás miatt.

Kew Gardens térképe...

Innen pár lépésnyire egy japán templom részletét jártuk körbe: a kyotoi Nishi Hongan-Ji pontos mását, melyet 1910-ben építettek fel itt a parkban. Sarolta királynékunyhójához vezető sétautunk egy farönk játszótéren át vezetett, közben némán legelésző fából faragott birkanyájjal is megismerkedtünk. A Botanikus Kertben a Nagy Pálmaház kovácsolt vasból készült épülete mellett egy kisebb üvegházban csodaszép óriási vízililiomok pompás látványa késztetett bennünket megállásra. A trópusi melegben trópusi hangulatot árasztó fényképeket is készítettünk. Színpompás, illatozó rózsákkal teleültetett kertben megpihenve élveztük a ragyogó napsütéses idő áldásait, az arcunkat simogató napsugarakat. Érdemes bekukkantani a Hercegi házba (Kew Palota), az egyik legkisebb királyi rezidenciába, mely kezdetben a királyi gyermekek óvodájaként működött. Szépen gondozott, szökőkúttal díszített virágos park öleli körbe. A Botanikus Kertben több kávézó és étterem is a látogatók kényelmét szolgálja, mi a Pavilon éttermet választottuk, mert hangulatos szőlőlugasában kint a szabadban is meg lehet ebédelni. Nekünk városban élő és dolgozó embereknek testi-lelki felüdülés ilyen üde zöld környezetben eltölteni egy napot kiszakadva a mindennapi (nagy)városi nyüzsgésből és a bezártságból. 

Marianne North Galériája kivülről...

A csodás festmények galériája... (képeslap)

Ha igazi kuriózumot szeretnél látni, feltétlenül látogasd meg Marianne North Galériáját, itt egy tájképfestőnő páratlan szépségű műveiben gyönyörködhetsz. Marianne North (1830-1890) a világ körüli utazásai során látott egzotikus növények és tájak megfestése révén vált híressé. Képeit 1879-ben a növénykertnek ajándékozta. James Fergusson építész által tervezett indiai ihletésű kiállítóteremként funkcionáló épületben több, mint 800 képét láttuk tájegységenként, földrészenként csoportosítva. Különösen értékes szolgálatot tett a botanikus-festő a tudománynak és az emberiségnek egyaránt.  Megfestett képein keresztül az embereknek lehetőségük nyílt megismerkedni az idegek tájak különleges, addig még nem látott növényeivel. (Abban az időben még nem volt elterjedt, könnyen hordozható és kezelhető a fényképezőgép.) Azóta is sokan állnak a festményei előtt és ámuló tekintettel nézik ezt az egyedülálló gyűjteményt. A hálás utókor tisztelete jeléül számos növényfajt nevezett el Róla. A kiállítótermekben sajnos nem engedélyezett a fényképezés, a látott festményekre a szívünkben őrzött emlékképeken kívül még egy ott vásárolt képeslap segítségével is vissza fogunk tudni emlékezni. 

Fémkaptár távolról....

A Növénykert látványosságai közül a legújabb attrakciót, a futurisztikus megjelenésű KAPTÁR-at semmiképpen sem szabad kihagyni. A gigantikus méretű méhkas (17 méter és 40 tonna) mezei virágokkal teleültetett kertlabirintuson keresztül közelíthető meg. Wolfgang Buttress angol tervező a 2015. évi Milánói EXPO-ra (Világkiállítás) készítette ezt a méhkas formájú aluminium szobrot, ami most átmenetileg, 2017 végéig a Kew Gardens-be költözött. A KAPTÁR (The Hive) egy végtelenül egyszerű és mégis különleges építmény, melynek üvegpadlójú belső terébe egy kis fahídon keresztül jutottunk be. Itt úgy éreztük magunkat, mintha egy óriási zümmögő méhkas belsejében lennénk, csak veszélytelenebbül. A tervező a méhek kipusztulásának az ökoszisztémára és az egész emberiségre gyakorolt végzetes hatására hívta fel a figyelmünket, ilyen egyedi módon. Azt hiszem az enyémet mindenképpen sikerült, de a Fiamét is biztosan, hiszen Ő már másodszor látogatott el ide. A kaptár alatti oszlopoknál meghallgattuk a méhkaptár hangjait, rezgéseit amit egy közelben elhelyezett méhkasból közvetítenek élő adásban. Sajnos nemcsak a méhek hangjait hallottuk meg, hanem a kezdődő zenei fesztiválét is, ami egyben a látogatásunk végét is jelezte. 

A hatalmas emlékoszlop (Monument)

              Kissé fáradtan, de csodás élményekkel eltelve indultunk a metróval hazafelé. Fiam javaslatára megszakítottuk utazásunkat a metró Monument megállójánál és feljöttünk a felszínre, hogy megnézzük azt a hatalmas emlékművet a Monument-et, amelyet az 1666. szeptember 2.-án kitört Nagy Tűzvész emlékére emeltek. A Sir Cristopher Wren építész és kollégája által tervezett, portland-i kőből épült dór emlékoszlop 61 méteres magasságát az magyarázza, hogy pontosan ekkora távolságra volt az Emlékműtől az a pékműhely ahonnan a szörnyű pusztítás lángjai felcsaptak. Az oszlop belsejében csigalépcső vezet fel egészen a gyönyörű panorámával rendelkező kilátóteraszig. Az emlékoszlop aranyozott gömbjét  30.000 fényes, csillogó aranylapocska borítja, ami a várost ért természeti csapást, a tűzvészt jelképezi. Az oszlop nyugati oldalán allegorikus domborművet láttunk, mely Caius Gabriel Cibber szobrász alkotása. Egészen különleges látvány a monumentális emlékoszlop az aranyozott gömbbel a tetején a sokemeletes modern üvegfalú épületek közé beszorítva, beszorulva. 

London jellegzetes buszai között...

London város tömegközlekedése rendkívüli mértékben turistabarát, azaz jól szervezett, átlátható és könnyű eligazodni rajta. A közlekedési zónákra osztott városban a legegyszerűbben a chipkártyával ellátott feltölthető okos kártyával, az OYSTER-rel lehet közlekedni a különböző járműveken. A londoni metró (London Underground) a legidősebb földalatti vasúthálózat a világon, 1863. január 10.-én nyitották meg. A tizenegy vonallal rendelkező földalatti metróhálózat érdekessége, hogy több mint 55%-a a földfelszíne felett halad. Ez Európa harmadik legforgalmasabb metróhálózata, naponta átlagosan 3 millió utas használja. Furcsa volt újra átélni azt a közismert tényt, hogy Angliában a közúti közlekedés iránya ellentétes a jó öreg kontinensével. Az otthon megszokott zebrák helyett a járdák szélére felfestett LOOK RIGHT (nézz jobbra) és LOOK LEFT (nézz balra) feliratok mentén közlekedtünk a városban gyalogosan.

VIII. Henrik palotája...

              Következő napunkon is hosszú utazásra vállalkoztunk, a lenyűgöző Hampton Court Palota és történelmi múltjának megismerése vezetett Bennünket. Újra metróra szálltunk és elutaztunk London délnyugati határán fekvő Richmond upon Thames kerületébe. A metróból feljöve egyből sikerült a Palotáig induló buszra felszállnunk, mintha csak ránk várt volna már indultunk is. A busz a Palota kapujáig vitt bennünket, itt már vártak ránk Fiam barátai: Natália és Gábor. Velük együtt indultunk el felfedező utunkra az ősi falak közé. Beléptünk VIII. Henrik (1491-1547) világába. Váratlan, örömteli meglepetésként ért bennünket, hogy ezen a napon  lovagi tornán és látványos solymász-bemutatón is részt vehetünk.  A Temze partján épült palota nem véletlenül a Londoni paloták egyik legszebbike. Egyszerűen fantasztikus, élő történelemkönyv, melynek minden lapján újabb és újabb meglepetések vártak ránk. VIII. Henrikről közismert tény, hogy hat felesége volt, akik közül kettőt lefejeztetett. Apja VII. Henrik alapította meg a Tudor-házat. VIII. Henriket első felesége, Aragóniai Katalin nem ajándékozta meg fiúgyermekkel, ezért a trónörökös és a hatalom biztosítása érdekében a király házasságának érvénytelenítése miatt a Pápához folyamodott, aki ezt a törekvését nem támogatta. Válaszul a Király elszakadt a Római Katolikus egyháztól és megalapította az Anglikán Egyházat, melynek feje azóta is a mindenkori uralkodó. Később megszületett 3. feleségétől, Jane Seymourtól a várva várt fiúgyermek: VI. Eduárd, aki sajnos 15 éves korában elhunyt. Így női ágon folytatódott tovább az uralkodás. A monumentális palota főépületének homlokzatán láttunk egy 500 éves csillagászati órát, ami még a Kopernikusz előtt időkből származik, és ennek megfelelően a geocentrikus világnézetet tükrözi. 

Vidáman a szökőkútnál....

Az udvar középen álló bor-szökőkútnál egy humoros fényképet is készíttettünk magunkról emlékbe. A király lakosztályaiba belépve a falakon nagyméretű, gyönyörű faliszőnyegeken akad meg a látogatók tekintete. Fegyvergyűjteményt, eredeti bútorokat és rengeteg festményt is láttunk még a termekben. Körülnéztünk VIII. Henrik korabeli nagy kiterjedésű konyháiban, ahol a korabeli konyhai eszközök látványa mellett egy füstös nyitott tűzhelyen még a ropogó tűz pattogását is hallottuk.
A Nagy Fogadóterem (Great Hall) Nagy-Britannia utolsó fennmaradt középkori terme és legrégebbi színháza is egyben. Falait hatalmas méretű gobelinek borítják, amelyek a Bibliában szereplő pátriárka, Ábrahám életének jeleneteit mutatják be, itt játszott az 1603-as év  Karácsonyán Shakespeare is a társulatával, I. Jakab és vendégei szórakoztatására. A történelmi palota szívében a földszinten egy több mint 450 éve működő gyönyörűséges templomban, a Királyi Kápolnában (Royal Chapel) is tettünk egy rövid látogatást. A kápolna az anglikán egyház keretein belül működik, különleges énekelt istentiszteleteket tartanak benne naponta több alkalommal. Itt keresztelték meg VIII. Henrik fiát, a kis Eduárd herceget 1537-ben.

A palota számos kertjei közül az egyik...

A palota termeinek labirintusából kikerülve a színpompás virágokkal, szökőkúttal, tavacskákkal és márványszobrokkal díszített királyi magánparkban és a narancsligetben is sétáltunk, meg-megálltunk a sok szépségben gyönyörködni. A palota bővelkedik érdekességekben, az egyik a 17. század végén ültetett világhírű, 60 hektáros tiszafa-sövénylabirintus (The Maze), itt nyugodtan lehet "tekeregni". Másik érdekesség pedig a Guinness rekorder Nagy Szőlőtőke. Capability Brown, híres tájépítész ültette még 1768-ban, jelenleg is a világ legrégebbi és legnagyobb szőlőtőkéje. A szőlőtőke hajtásai egy hatalmas üvegházat töltenek be, amit ha nem a saját szememmel látok, akkor nem hiszem el.  A 19. században még évente 910 kilogramm fekete szőlő termett rajta, de manapság már csak 200-300 kilónyi, amit a palota üzletében minden szeptemberben meg is lehet vásárolni.  A palota látványosságainak ezzel még nem értünk a végére. Tartozik hozzá még egy szépen gondozott, termő növényekben gazdag konyhakert és egy különleges játszótér a Varázskert, ami önfeledt kikapcsolódást nyújt kisebb-nagyobb gyermekeknek és játékos kedvű szüleiknek is. Télen pedig számukra a palota előtti terület korcsolyapályaként üzemel. A palota 1839-ben nyitotta meg kapuit az első fizetős látogatók előtt, miután a fiatal Viktória királynő a hatalmas épületegyüttest renováltatta.  Napjainkban is folytatódik tovább a híres-nevezetes palota és csodaszép kertjének megőrzése. 

British Múzeum....

              London időjárásával kapcsolatban mindenkinek az eső és a köd jut az eszébe.  A mérsékelt égövi Angliára az enyhe nyarak és a kevésbé hideg telek a jellemzőek. A valóság időnként rácáfol erre. Kint létem alatt 34 fokos kánikula tombolt a városban. A tikkasztó hőség elől jól esett behúzódni a Múzeumok légkondicionált termeibe. A szokatlan meleg csak még egy újabb indok volt arra, hogy felkeressük a British Múzeumot. Már régóta készültünk ide, de a múltkori látogatásom alkalmával sajnos nem maradt időm rá. Szerdai napon, ebéd után óriási forgalomban, az emeletes buszok között szlalomozva közelítettük meg a Múzeum hatalmas épületét. Fiammal együtt beálltunk az épület előtt kígyózó hosszú sorba és egy rutinellenőrzés után beléptünk a világ egyik legnagyobb és legrégibb történelmi múzeumába. Tizenhárom millió kiállítási tárgy található itt a világ minden részéből,  ez a páratlanul értékes gyűjtemény az emberiség történetét mutatja be az őskortól napjainkig. A múzeumot 1753-ban alapították nagyrészt Sir Hans Sloane londoni orvos gyűjteményére alapozva. Sok angol múzeumhoz hasonlóan a British Museumba is ingyenes a belépés. A múzeum elképesztő méretekkel rendelkezik, 4 emeleten, 94 teremben kb. 55 ezer négyzetméteren helyezkedik el. Legalább 1 napos bejárást igényel, de ha kevesebb időd van, akkor is bátran keresd fel. A Múzeum gyűjteménye egyszerűen áttekinthető, országonként, kontinensenként van csoportosítva.

Képekről már ismertem a monumentális üvegtetős csarnokot, a jobbra - balra lépcsősorral, de a valóságban sokkal elképesztőbb látványt nyújt. Ez Európa legnagyobb fedett közösségi tere, melyet 2000. december 6.-án nyitott meg a Királynő. A kiállított tárgyak között felfedeztünk egy magyar vonatkozásút is, egy Százmillió B.-pengő címletű bankjegyet az 1946-os hiperinfláció idejéből. Amilyen híres és hatalmas a Múzeum ahhoz mérten tele is van látogatókkal, szinte lehetetlenség nyugodtan nézelődni az érdeklődők sokasága között. A híres Rosette-i kő előtt valóságos sorok állnak. Úgy látszik sokak figyelmét felkeltette ez a kődarab, aminek segítségével Jean-Francois Champollin megfejtette az egyiptomi hieroglif írást. Üvegszekrények védelmében sorakoznak a mesés kínai porcelánok, elterjedésüket Európában a keresztes lovagoknak köszönhetjük. Nagy volt az érdeklődés egy vitrin körül, amiben egy piros-fehér  kockás sakktábla volt kiállítva rozmáragyarból faragott figurákkal. Láttuk még a hatalmas Oroszlánvadász reliefet Asszíriából turistacsoporttal körülvéve. A Nereid Monument (Nereidák emlékműve) előtti padon pedig kicsit megpihentettük a sok járkálástól fáradt lábainkat. 

Portland váza....

A római kor legszebb, leghíresebb és legértékesebb ránk maradt kámeaüveg alkotását, a Portland vázát is megnéztem egészen közelről. A vázát a szokásostól eltérően nem öntötték, hanem üvegfúvásos technikával alakították ki, sötétkék alapon fehér üvegből készült mintával. Érdemes még a hatalmas méreteivel lenyűgöző könyvtárba is benézni. A múzeumokban megszokott kiállítási tárgyak mellett az Afrika teremben felfedeztem egy installációt.

Élet fája szobor újrahasznosított fegyverekből....

Meghatározó és megrázó benyomást tett rám a 3,5 méter magas Élet fája (Tree of Life) szobor, mely újrahasznosított fegyverekből készült. A 16 évig tartó Mozambiki polgárháború (1976-1992) 1 millió áldozatának állítottak így emléket a mű készítői. Dinis Sengulane püspök kezdeményezése nyomán a fegyverekből művészeti alkotások készülnek. A mű mondanivalója számomra egyértelműen ez: a háború és az erőszak csak és kizárólag a szeretet "fegyverével" győzhető le. Remélem, ha évek múlva visszagondolok erre a kiállításra ez a szobor és mondanivalója nem halványul el az emlékezetemben. Úgy érzem, ha mást nem de ezt biztosan látnom kellett. 

Angol Bank Múzeumában....

              British Múzeumból kilépve kicsit még csendesen sétáltunk a környékén, hagytunk időt magunknak, hogy leülepedjenek a látnivalók. Balázs fiammal elindultunk, hogy együtt nézzük meg az Angol Bank Múzeumát (Bank of England Museum), egy szűk kis utcában, melynek neve: Bartholomew. Az impozáns épületet 1694-ben nyitották meg, azóta ad otthont az Angol Banknak és egy kis részében pedig a Múzeum látható. A hatalmas, patinás épület kupolás előcsarnokába belépve, átesünk a repülőtereken szokásos biztonsági ellenőrzésen. Miután "veszélytelennek" találtattunk, beléptünk a pénz szentélyébe, templomába. Lásd ahogy a pénz valósággá válik című kiállítás a bank történetét és annak a Brit gazdaságban betöltött szerepét mutatja be a kezdeti időszaktól egészen napjainkig. Bankjegyeket, kézi kiállítású pénzhelyettesítő okmányokat, régi bankpultokat, mérlegeket és más banki eszközöket is láttunk. Videón keresztül egy kisfilm segítségével bemutatták a bank mai működését és a dealerek munkájába is bepillantást nyertünk. 

A Múzeum legérdekesebb látványosság egy furcsa üvegfalú szerkezet volt, melyben kb. 13 kiló (28 fontnyi) aranyrudat helyeztek el. A vállalkozó kedvű látogatók a szerkezetbe benyúlva megérinthetik ill. megemelhetik az aranyrudat. Fiam és én is éltünk ezzel a ritka nem mindennapi lehetőséggel, nem sokszor adódik az életünkben, hogy egy több, mint 150 millió forint értékű aranyrúddal ilyen közeli kapcsolatba kerülhessünk. A múzeum shop-jában pár fontért már csokoládé-aranyrudat is lehet vásárolni.  Kilépve a Múzeumból önkéntelenül is felnéztem a kék égre és meglepetésemben nem akartam hinni a szememnek. A bankot körülvevő nagy épületek közül egy torony magasodott ki. 

Gresham-szöcske....

A tetején pedig egy légies aranyszöcskét fedeztem fel. Nem illett oda semmiképpen, olyan volt, mintha csak pihenni szállt volna le. Hazaérkezésem után sikerült kinyomoznom, hogy ez az Aranyszöcske-szobor a Royal Exchange (Királyi Tőzsde) épületének harangtornyát díszíti. Egy gazdag kereskedő, Sir Thomas Gresham alapította meg a Királyi tőzsdét és az Ő családjának jelképe az aranyozott Gresham-szöcske. 

London Múzeuma előtt álló szobor...

           Még kiutazásom előtt kutakodtam az interneten, vajon milyen múzeumot is lenne érdemes és érdekes meglátogatnunk még a kötelező program: British Múzeumon kívül. Így esett választásunk London város Helytörténeti Múzeumára, a Museum of London-ra. A főváros lenyűgöző történelmét lehet itt végig követni az ősi időktől napjainkig. A város története egészen az alapító rómaiakig nyúlik vissza, akik a Londinium nevet adták az akkori településnek. A kiállítás olyan, mintha egy látványos időutazáson vettünk volna részt. Mindenkinek csak ajánlani tudom-tudjuk. A metróról a Szent Pál Székesegyház megállójánál szálltunk le és egy rövid séta után már meg is érkeztünk a hatalmas üvegpaloták között megbújó földszintes csúnyácska épülethez. A bejárat előtt Cristopher Le Brun: Unión c. köztéri szobra fogadott bennünket. Ez az alkotás egy lovat ábrázol, jobbról és balról 1-1 kör alakú lemezzel. Már ez a különös szobor is sejteti velünk, hogy nem mindennapi élmények várnak ránk odabent! A múzeumot 1912-ben alapította Esher és Harcourt grófja. Találkozhatsz a múzeumban a város híres-nevezetes épületeinek, pl. a Globe Színháznak és egy Ghetto-nak a makettjével. Majd kontrasztként egy életnagyságú, hatlovas gazdagon aranyozott hintóval, mely London főpolgármesteréé volt még az 1757-es évben. Régi korok hangulatát időző viktoriánus-kori üzletek közötti sétát semmiképpen ne hagyd ki. A szatócsbolt, szabóság, zálogház, patika, dohánybolt és fodrászat is élethű berendezéssel hívta fel magára a figyelmünket. A múzeum vetítőtermében egy rövid kisfilmet is megnéztünk arról, ahogyan a lángok felfalják az akkori London nagy részét.

Érintőképernyős asztal a londoni felhőkarcolók makettjeivel...

Modern kori megoldások is szerepet kaptak a kiállításon, érintő képernyős asztalokon a világvárost érintő kihívásokkal kapcsolatos kérdésekre válaszoltunk. Ezt a várost sem kímélte a háború borzalma, erre emlékeztet az ún. "háborús szoba". Elsötétített helyiség közepén üvegvitrinben egy felfüggesztett bomba látható. A falakon körben háborús jeleneteket ábrázoló képek közül a gázálarcban játszó kisgyermeké a legmegrázóbb. Eközben halkan ágyúszó morajlik. Önkéntelenül is felötlik bennem a gondolat: vajon az emberiség tanult-e belőle? Búcsúzóul vettettünk egy pillantást a 2012-es londoni olimpia nyitó és záró eseményére készült látványos Cauldron-ra. 

A Múzeum kertje.....

Kör alakú (Rotunda) szépen gondozott kert is tartozik a múzeumhoz, a szem és a lélek számára üde színfoltként az óriási épületek között. Most sajnos nem tudtunk itt sétálni, valamiért le volt zárva. London élhető város, hiszen csaknem 40 %-a zöldterület, amit pihenésre és aktívan sportolásra is használnak az emberek. Ez több, mint bármelyik hasonló méretű nagyvárosban van. A mai parkokban amelyek régen privát királyi kertek vagy vadászterületek voltak, lehet piknikezni, heverészni a fűben, napozni, futni, biciklizni, lovagolni, evezni, mókusokat etetni vagy beülni egy kávézóba és jót beszélgetni a barátainkkal. 

Útban a Dokkvidék felé....

            A Helytörténeti Múzeumnak van egy másik látványos része is a Canary Warf-on, ami a Temze folyó, a kikötő történetét és a dokkmunkások különleges életét eleveníti fel. Ez a Dokkvidék Múzeuma (Museum in Docklands). Előző londoni látogatásom alkalmával, Fiammal és barátaival megnéztük a Királyi Tengerészeti Főiskolát és a Tengerészeti Múzeumot Greenwich-ben, így most a Dokkvidék Múzeuma sem maradhatott ki. London tengerészeti múltjával való ismerkedésünk így vált teljessé. A múzeum egy régi 19. századi raktárépületben kapott helyet a Dokkvidék szívében, a Nyugat-Indiai rakparton. 

Múzeum épülete...

Itt tárolták annak idején az egzotikus fűszereket, gyapotot és rumot. A múzeum különleges hangulata ámulatba ejtő, visszarepít a letűnt korok világába. Érezhetővé, tapinthatóvá vált a "Tengerészváros" nevű galéria vadállatokat árusító boltja, a sörcsarnok, a garniszálló és a szatócsüzlet életébe való bepillantás által. Láttunk még bálnacsontokat, megtépázott zászlót, hajónaplót, maketteket, térképeket és számtalan érdekességet.  Ezen a területen 1802-től 1980-ig a világ egyik legforgalmasabb kikötője működött. Miután a kikötő megszűnt, 1981-ben elkezdődött a terület rehabilitálása. Mára pedig egy hatalmas üzleti negyed a Canary Warf épült fel itt. Érdekes kettősséget mutat a városrész arculata. 

A kormányos már beállította az irányt hazafelé.....

A Canary Warf egyik főterének (Cabot Square) középen álló szökőkút előtt nagyméretű acélszobor található, Lynn Chadwick: Pár a padon című alkotása. Apró érdekesség, hogy a szobrász harmadik felesége és hagyatékának gondozója magyar származású és Reiner Évának hívják. Így telt el a második felejthetetlen hetem is Londonban!!! Már csak a hazautazás maradt vissza. London harmadik legforgalmasabb pályaudvaráról, ahol évente 39 millió utas fordul meg, a Liverpool Street Station-ról, indult a vonatunk, a Stansted Express, mely kivitt bennünket a Stansted repülőtérre. Ebből az óriási 1874-ben épült kétszintes, üvegtetős közlekedési csomópontból pár nappal korábban Cambridge-be, a tudományok fellegvárába kirándultunk. Ez az utazás azonban már egy másik írás témája lesz, remélem nemsokára az is olvasható lesz itt fent a Békesség szigete blog (www.abekessegszigete.blogspot.hu) oldalán az ÚTI-KÉPEIM között!     

Szökőkút az üzleti negyedben.....

              Ahogyan már az írás elején említettem hazafelé is a repülőgépen az ablak mellé szólt a jegyem. A tengeren, ahogyan elhagytuk az angol partokat sok-sok szélkereket pillantottam meg. Ilyen magasságból a hatalmas szélkerekek csak aprócska gyufaszálaknak tűntek a tenger kék vízén. A kontinens fölé érve a táj fentről fantasztikus látványt nyújtott, mintha egy óriás festő barna, zöld és sárga foltokkal pingálta volna tele a tájat. Láttam az estet ólomlábakon lopakodni, míg be nem sötétedett. Budapest fölé érve a Parlament kivilágított épülete, a sötét sávként kanyargó Dunával és a 2 szigettel jelezte, hogy hamarosan földet érünk. Kedves szokásként fanfárszóval üdvözöltek Bennünket, a sikeres késés nélküli megérkezés örömére. 

Fentről a kontinens...

                                                                                               Harmati Gyöngyi
                                                                                                       S.D.G.

Túrmezei Erzsébet: Hangya a porban

http://abekessegszigete.blogspot.hu/2016/02/turmezei-erzsebet-hangya-porban.html

Előző látogatásom beszámolója:
MÓKUSKALAND LONDONBAN, egy hétig a parkok városában. (útiélményeim)(Nyitott Szemmel magazin, 37.szám)

http://abekessegszigete.blogspot.hu/2015/01/egy-het-londonban-parkok-varosaban_8.html

Villámlátogatás Cambridge-be, a különleges órák és hidak városába...
http://abekessegszigete.blogspot.hu/2016/12/villamlatogatas-cambridge-be-kulonleges.html

További útleírásaimat ezen a linken olvashatod:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%9ATI-K%C3%89PEIM%20%28k%C3%BClhoni%29